Minta szöveg

Szeretettel üdvözöllek az oldalamon!


A grafológiáról sokan, sokfélét nyilatkoztak már. Természetesen én, aki személyszerint is érintett vagyok ebben, csak annyit szeretnék elmondani, hogy számomra nincsenek kétségek! Tudom, hiszem, látom, hogy minden egyes írás tulajdonképpen egy lelki-lenyomat, lelki-DNS, olyan, mint a biológiai. Benne tudatos és tudattalan komplett világunk.
Bár ideig-óráig lehet kontroll alatt tartani írásvezetésünket, ám a figyelem elfárad és megjelenik a valós-én. A legkirívóbb eset a praxisomban az volt, amikor egy 35 éves, diplomás ember úgy írt, mint az akkor épp' első osztályos kislányom... a megfelelni vágyás, a megfelelési kényszer, az elfogadtatni magamat mindenáron, hihetetlen önfegyelemre késztet még felnőtt embereket is... és az írást produkáló ember saját hite, miszerint a "szép" és "jó" írás, - egyben jó embert is takar... azt hiszem híven példázza, hogy mennyi-mennyi tévhitben élünk az önmagunkhoz vezető úton...

A hétköznapi életben azt tapasztalom, hogy még egy kávéházi szalvéta sarkára is képesek az emberek septében néhány sort leírni, annak reményében, hogy majd a grafológus, a szakértő megfejti személyes énük árnyékban vagy takarásban lévő, megbújva lapuló, feltörni képtelen szegmensét... és kételyeik, dilemmájuk azonnal orvoslást nyer... - és ebben bizonyos szinten van is igazság... mert ha őszinte, mély az érdeklődés, és nem csak felszínes kíváncsiság vezérli a duktort, akkor a grafológia valóban alkalmas arra, hogy rámutasson, rávilágítson akadályokra, olyan rejtvemaradt képességekre és irányultságokra, olyan elfojtott, tudattalanba ejtett félelmekre és gátakra, amiről tulajdonképpen még maga az illető sem tudott, vagy nem akart róla tudomást venni...

Nekem, szent meggyőződésem, hogy ezt a személyiség-feltáró tudományt csak arra szabad használni, hogy iránytűt, útmutatást adjunk az elakadt embereknek, akikben megvan az az igény, az az elszántság, hogy megértsék önmagukat, még közelebb kerüljenek önmagukhoz, saját valóságukhoz...
Az én feladatom az, hogy mankót adjak az emberi lelkek alá,tükröt tartsak más szögből, új fényekkel világítsak rá egyéniségük képére, megmutatva, előhozva értékeiket és feltárva akadályaikat... segítsem őket reális -énük megismerésében és elfogadásában.

Minden szakmaiság mellett, hiszek az intuícióban, hiszem, hogy maga az íráskép igenis érzelmileg is hat az emberre. Hiszem, hogy nem szabad túlmisztifikálni a témát, és nem szükséges sejtelmes kerítéssel sem körbevennünk... minél inkább emberközeli a megközelítés, annál inkább érthető és elfogadható, felmérhető a grafológia jelentősége...
Számomra rendkívül megtisztelő és felemelő érzés, ha egy írást rám bíznak, hiszen magam is tudom, mekkora erő kell egy ilyen lelki-kitárulkozáshoz. Azt gondolom, elsősorban szeretni kell hozzá magát "az embert"... és úgy kell tekinteni eleve a grafológiára, mint egy apró-kis-lámpásra... ami megvilágítja az utunkat önmagunkhoz, és egyben társainkhoz...
Bátorításként csak annyit, nincsen csak "jó" és csak "rossz" írás, hanem írás van... ami elősegítheti magunkra-találásunkat...és remélem ezzel az oldallal az egymásra találásunkat is....

Őszinte tisztelettel:
Császiné Sz.I.
-grafológus-